Illés Péter néprajzkutató hívta fel rá a figyelmemet, hogy Nemesnépi Zakál György az 1819-ben Eörséghnek leírása címmel papírra vetett tájmonográfiában az őrségi szőlőfajták között a Szent Márton-szőlőt (más néven kecskecsöcsűt) is felsorolja.
.... A' Bor sem utolsó termés az Eörséghben ......Kis Hegyen és Bükhegyen kivül .... minden Helységnek vannak különös Szőllő ültetései közel a' Helységhez a magasabb Helyeken, és ha idejében szüretölne a nyalánk ember, meglehetős Borokat sajtolhatna. Nevezetessen pedig a' Kerczai és a Kapornaki Ültéseken termő borok a' Tót Borokkal vetélkedhetnek.
A' szőllőnek közönséges Nemei ezek:
A' Kadarka, a' mellynek savanyu erős bora van, ez leg több;
- a' Fejér szőllőnek többféle nemei,
- a' Vállas szőllő, a' mellynek váll formáju fürtjei vannak,
- a' Tót szőllő, ez igen leves;
- a' rák szőllő;
- a' bajor,
- a' Csillongás szőllő, - ez apró szemű édes;
- a' tök szőllő, ez igen nagy szemű íztelen;
- a' muskatal;
- a' lépavina, tótul neveztetik;
- a' Czigány Szőllő, amellyet másutt fekete bajornak hívnak;
- a' Rósa Szőllő, a' melly igen édes és husos, ezt a' Balaton mellett tulipirosnak, a' Hegyajján pedig Rózsásnak nevezik;
- a ketske tsötsü a' Szent Mártony szőllő, a' melly későn érő fanyar, stb.
(Nemesnépi Zakál György: Eörséghnek leírása, Őrségi Baráti Kör, Szombathely, 1985. 20-21.p.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése