2018. november 5., hétfő

Szent Márton segített a török ostromkor

Kőszegen egy olyan esemény kapcsolódik Szent Márton nevéhez, amelynek szerte Európában nincs párja.
Az 1532-es török ostrom idején, amikor már veszni látszott a város és a vár, Szent Márton jelent meg a falakon. Lényegében az ő segítségével szabadult meg a város a töröktől.
Nem újonnan "kiderített" eseményről van szó. A legendát és annak forrásait Bariska István ismertette a Steinamangertől a "kőszegi" Szent Mártonig című  2010-ben megjelent tanulmányában.  Ő idézi  Paolo Giovio olasz történetírónak húsz évvel a csata után, 1552-ben nyomtatásban is megjelent sorait.

„A törökök azt mondták, hogy a várból épségben kirontó őrség harsogó kiáltozását hallották, s a levegőben egy lovast pillantottak meg kivont karddal, aki támadásuk közben megfenyegette őket. Kétségkívül Szent Márton alakja volt ez, aki nehéz időkben mindig megőrizte a szombathelyieket biztonságot sugárzó védő erejével: egyébként ennek a csodának a megtörténtét Nicolizza (Jurisics Miklós) igazolja, akitől ezt az esetet, felszabadulván az ostrom alól, Bécsben hosszas tudakozódás után hallottam."

A Giovio által írtak nem merültek teljesen feledésbe.  Néhány későbbi, a város történetével foglalkozó mű is megemlékezik Márton segítségéről.  

A helyszín azonosítható, az eset a Rókafog bástyánál történt.  A 1532-es Szent Márton jelenés emlékére két évvel ezelőtt a Kőszegi Darabontok ültettek emlékfát.  

Az Írottkő Natúrpark által szervezett november 4-i városnéző séta résztvevői a kőszegi Szent Márton emlékhelyeket keresték fel. A kis csoportot a darabontok képviselői is elkísérték az emlékfához.










2018. október 10., szerda

Szent Márton a lakatosok patrónusa


A Lakatosmesterek Lapja a "Budapesti Lakatos stb. Ipartestület és Lakatosmesterek és Rokonszakmák Országos Szövetségének" újságja volt. Az alábbi cikk az 1938. november 25-i számban jelent meg.  Az írást azt bizonyítja, hogy a lakatosmesterek (legalábbis a budapestiek) Márton tekintették védőszentjüknek. Márton napja környékén minden évben közös vacsorára gyűltek össze.
Lap nem csak 1938-ban, hanem más években is beszámolt az Ipartestület Márton-napi vacsorájáról.


MÁRTON-NAPI VACSORA 


Ipartestületünk november 19-én tartotta meg a Székház helyiségeiben az idei Márton-napi vacsoráját.
Az estélyen megjelentek: Dr. Gajdáry György tanács jegyző a VII. ker. elöljárónak, Zielinski Tibor tanácsnoknak képviseletében, dr. Lipcsey Ádám titkár a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, dr. Tahy István titkár az Ipartestületek Országos Központjának, Glock Ágoston cégvezető a Kátai vaskereskedelmi cég képviseletében, továbbá dr. Schubert Ignác ipt. ügyész, az ipartestület vezetősége és a kartársak családtagjaikkal, igen nagy számban, úgyhogy a helyiségek teljesen megteltek. Az ünnepélyről levélileg kimentette magát Szenely Károly polgármester és Wossala Sándor tanácsnok, továbbá dr. Gyulay Ákos min. oszt .tanácsos, dr. Felkay Ferenc tanácsnok, és ifj. Tóth Pál Iposz elnök. Az estélyt Tarr Béla ipartestületi elnök nyitotta meg. Meleg szavakkal üdvözölte a kiküldötteket, vendégeket és kartársakat, majd pedig a következő beszédben méltatta az összejövetel ünnepi jelentőségét:
A szeretet ünnepét üljük ma. Összejöttünk, hogy hódoljunk annak a nagy hitvallónak emléke előtt, aki nemcsak az egyetemes emberiség, de elsősorban mi, lakatosok részére hirdette a kölcsönös megbecsülést, az önbizalmat és a tiszteletet a munka iránt. Évről-évre összejövünk és egy napot szenteljünk a lakatosok védőszentjének, Szent Mártonnak emlékére. Ezen az estén magunk között és magunkba szállva hirdetjük az ő igéjét, hogy példát mutasson mindnyájunknak és ne csak az ajkunkon éljen, de igyekezzünk azt megvalósítani is.
Ő volt, aki 400 évvel Krisztus születése után amellett, hogy a tudás legmagasabb fokán állva — mert püspök volt — őrködött nyája felett, példaadó mintaképünk lett, mert megtanította híveit arra, hogy a kézügyesség, a becsületes emberi munka Istennek tetsző, nemes emberi cselekedet s aki dolgozik, az megérdemli a mindennapi kenyeret. Minden évben megültük az ö emlékére szentelt estét, de ez az emlékezés sohasem volt olyan aktuális, mint épen ma, mert sohasem merült fel oly elengedhetetlenül annak szükségessége, hogy a szeretetet, az összetartozást, a munka becsületét ne csak hirdessük, hanem meg is valósítsuk. A legutóbbi napok történelmi eseményei megmutatták, hogy Magyarország új korszak előtt áll.
Az igazság további érvényesülésére azonban csak akkor lehet kilátásunk, ha minden magyar ember összefog s természetes, hogy ennek az összefogásnak elsősorban egyes foglalkozási ágakon belül, mint a legszorosabb közületekben kell érvényesülnie.
Valljuk be őszintén, bűnbánattal és töredelmesen, hogy eddig nem volt köztünk nagy összetartás. Nemcsak az emberi szeretet igéjéről feledkeztünk meg, de a kari összetartás szükségességéről is. Elfelejtettük, vagy talán nem törődtünk vele, hogy csak akkor boldogulhatunk, ha mindnyájan egy célért, testvérként összefogva küzdünk. Ebben a nagy testvéri közösségben nem lehetnek senkinek az összességből kiemelkedő egyéni érdekei, céljai, törekvései, hanem mindenkinek alá kell vetnie magát a közösség érdekeinek, mert ezzel szolgálja legjobban a saját érdekeit is és Szent Márton emlékét is.
Bízom abban, hogy a mai nagy időkben minden lakatosmester megérti nemcsak az idők szavát, de Szent Márton igéit is, és csak a szeretetet, az egymáshoz való törhetetlen ragaszkodást, a közösség boldogulásának eszméjét fogjuk hirdetni. Reméljük, hogy e naptól kezdve a lakatosmesterek közönsége egy nagy család lesz, amelyben ott találjuk feleségeinket, gyermekeinket, azokat, akik velünk együtt sokszor époly keményen dolgoznak a mindennapi kenyérért, mint mi. Minden összejövetelünk, nemcsak a mai és az ehhez hasonló nagy ünnepi, de a hétköznapi is, családi ünnepély lesz, amelyben a megértés, a szeretet és a közös munka megelégedettsége fog érvényesülni. Abban a reményben, hogy mindnyájunk szívéből beszéltem és mindnyájunk nevében tehetem a fogadalmat, hogy ezeket az eszméket meg is valósítjuk, örömmel üdvözlöm a Védőszentünk emlékezetére rendezett esténkén megjelent összes vendégeket és kartársakat
A hatásos elnöki beszéd után, amelyet a közönség élénk tetszésnyilvánítással fogadott, még több felszólalás hangzott el.
Dr. Gajáry György tanácsjegyző választékos felszólalásában kiemelte, hogy már hosszabb ideje figyeli ennek az elite-iparnak tradícióit s amikor maga előtt látja itt a céhzászlókat, úgy érzi, hogy itt van maga Budapest. Ezek az évrőll-évre megújuló ünnepségek mindig újabb láncszemei a hatóságokkal
való összeköttetésnek is. Gratulálhat az -Ipartestületnek, hogy itt most ugyanazt a Tarr Bélát látja elnöki minőségben, akit a magasépítési ügyosztályban teljesített tíz éves szolgálata alatt mint szakembert és pártatlan városatyát ismert meg, mégpedig mindig a kisiparosság javára kifejtett működése közben. Kívánja, hogy az Úristen áldja meg a nagyérdemű lakatos ipartestületet úgy, mint most a Csonkaországot.
Dr. Lipcsey Ádám kamarai titkár barátságának adott kifejezést, amikor mondotta, hogy nemcsak hivatali, de szívbeli kötelék is hozta őt ide. Miként annak idején Szent Márton betakarta félpalástjával a legenda koldusát, épen úgy Szent István kiterjeszti palástját az egész országra. Reméli, hogy a belső villongások elülnek, mindnyájan egy közös cél felé tekintünk, mert nagy feladatok vannak még hátra. Egynek kell lennünk s követnünk kell azt, akit a bizalom vezetőhelyre állított. Kívánja, hogy szebb és boldogabb jövőre virradjunk.
Dr. Tahy István Iposz-titkár izzó nacionalizmussal teli felszólalásában Szent Márton jó szívét és kemény kardját emelte ki. Aliként 1000 év előtt, most is a kardnak van döntő jelentősége. A maroknyi magyarságnak most is a kardja képezte vigaszát. Kovácsoljunk éles kardokat, mert élet-halál előtt állunk. Higyjünk folyton és sokáig, miként Szent Márton tette s akkor örökké válók leszünk. Higyjünk és bízzunk a magyar kard győzelmében.
Erdős Dezső elöljárósági tag az estély borgazdájának, Weisz Jenő lakatosmester kartársnak mondott köszönetet kartársias áldozatkészségéért, majd pedig kezdeményezésére az egész közönség elénekelte a Himnuszt.
Tarr Béla elnök zárószavaiban köszönetét mondott a rendező bizottságnak, élén Gaugusch Sándor háznagygyal a nagyszerű rendezésért és a vendéglősnek, kifogástalan ellátásért.
Asztalbontás után fesztelen társalgás, majd pedig cigányzene mellett a reggeli órákig tartó tánc következett.

Az eredeti cikk itt olvasható:

Márton-napi vacsora, Lakatosmesterek Lapja, 1938. november 25. 3. p.



2018. szeptember 26., szerda

Ki vagy te, aki előttem állsz - a söptei Szent Márton templom oltára

A söptei templom oltárképén egy  idős, erősen kopaszodó férfi áll Krisztus keresztje előtt. A feje fölötti glória jelzi, hogy a kép szentet ábrázol. A püspöki köpeny, az előtte fekvő süveg, a háttérben, a távolban pedig Amiens-i köpenymegosztás jelenete teszi egyértelművé, hogy Mártonról van szó.
Batthyány József püspök 1756-ban lefolytatott kánoni vizitációjához csatoltan szerencsésen fennmaradt egy levél, amelyből megtudhatjuk, hogy mikor és miért készült az oltárkép. A levél írója a meszleni Kázmér Mihály felesége, Zobothin (Szobotin) Orsolya, aki korábban Söptén Orczy Mihály hitvese volt. Orsolya asszony leírja, hogy az első férje halála után, "nem megvetendő költséggel"  a templom szentélye alatt kriptát alakíttatott ki, a szentélyben (a kripta fölé) pedig díszes barokk oltárt építtetett.
Az oltárkép sajátos epitáfiumként is értelmezhető. A térdelő alak a Krisztushoz megtérő bűnös - ez esetben maga Orczy Mihály. 1710 után ő újíttatta fel a romossá vált templomot, a templom kegyura volt.  A kép -bár ellenőrizni nem tudjuk- bizonyára az ő arcvonásait örökíti meg. Orczy 1728-ban halt meg, az oltár valószínűleg a következő évben, 1729-ben készült el.
A képnek egy másik funkciónak is meg kellett felelnie. Meg kellett jelenítenie Mártont, a templom védőszentjét. Ezt a "nézőpontot" erősíti a köpenymegosztás háttér-jelenete, illetve a fentebb már említett püspöksüveg és glória.
A keresztre feszített Krisztus mellé odakerült a Szentháromság másik két alakja is. Az  Atyaisten egy felhő mögül hajol előre, előtte a galambként ábrázolt Szentlélek látható.

Orczy Mihály fiai közül Antal, Ferenc és Imre érte meg a felnőtt kort.  Antal megházasodott, de fiatalon, gyermektelenül halt, Ferenc szerzetes lett, egyedül Imre után maradtak utódok.  Az Orczy család az 1700-as évek végén már nem gyakorolta a kegyúri jogait.

Az oltár mellékalakjai:

Felül, középen, díszes keretben: Mária, karján a kisdeddel.
Felül, kétoldalt Szent Apollónia, illetve a Holofernesz fejét vevő Szent Judit szobra.
A Mária kép alatt: az Orczy és a Szobotin családok címerei
A nagy oltárkép mellett: Szent Borbála - karddal, Szent Ferenc - szerzetesi ruhában, kereszttel


A söptei templom főoltára



A megtérő bűnös Krisztus előtt, balra, háttérben a köpenymegosztás jelenete


A fallal körülvett söptei templom egy 1847-ben készült térképen




Az édesanyját megkeresztelő Márton - Steffek Albin mennyezetképe 1950-ben készült


2018. június 13., szerda

Szent Márton rózsafái - Csermely Gyula novellája

Mártont festmények, szobrok sokasága örökíti meg.  Az alkotók között világhírű művészeket is találunk, Dürert, El Greco-t, Monet-t és másokat. Ezzel ellentétben a szent alakjával, nevével csak elvétve találkozunk a szépirodalomban.
E ritka művek egyike  Csermely Gyula Szent Márton rózsafái című novellája. Csermely nem tartozik a közismert alkotók közé. 1869-ben Dunaszerdahelyen született, eredeti neve Bruck Gyula volt. A gimnáziumot Pozsonyban, az egyetemet Budapesten végezte. Miután ügyvédi vizsgát tett, előbb Szécsényben, majd 1901 és 1912 között Erdélyben, Óradnán dolgozott. Az Óradnán töltött évei alatt vált sikeres íróvá. Egy idő után az ügyvédi praxissal is felhagyott, az írásaiból és műfordításaiból élt. Könyvei budapesti, brassói és nagyváradi kiadóknál jelentek meg. 1939-ben hunyt el.
A Szent Márton rózsafái című novellája a Pesti Hírlap regénytára 1923. évi 19. számaként jelent meg.
A történet helyszíne egy elképzelt erdélyi (mezőségi) település, Nemesgyér, ahol Borostyán és a Szitai család áll haragban egymással. A gyerekeik, Dani és Katolna, illetve Andris és Rozálka  viszont kölcsönösen egymást szeretik, de régóta folyó pereskedés miatt mégsem lehetnek egymásé. Az ügyet egy kicsit bonyolultabbá teszi az is, hogy az egyik család "kálomista", a másik pedig katolikus.

A cselekmény Szent Márton napján kezdődik. A község fiatalsága a bálban vigad, a mi hőseink viszont csak szomorkodnak. A lányok végül keresztanyjuk tanácsára fogadalmat tesznek, hogy szerencsésen leküzdhessék azt, ami útjukban áll. A református Rozálka elhatározza, hogy rózsafát ültet Márton tiszteletére. "... ahány szentet ösmerek, annak mind nyárára esik a napja. Szent György, Szent Péter, Szent Máté; ezeknek a szentképe a katholikus templomban minden nyáron virágokkal ékes. Csak Szent Márton képe alatt nem láttam virágokat."
Katolna csatlakozik fogadalomhoz, annyi különbséggel, hogy amíg Rozálka rózsái fehérek, az övé pirosak lesznek.

A két apa azzal a feltétellel egyezik bele a házasságba, ha a rózsafák Illés napja (július 20.) táján egymással helyet cserélnek. ("... emberkéz ilyenkor már nem ültetheti át a rózsafát, hiszen két nap alatt elpusztulna")

Rozálka, Katolna keresztanyjuk társaságában a rózsafák beszerzése érdekében Gyulafehérvárra és Debrecenbe utaznak. Az utóbbi városban személyesen is találkoznak a református püspökkel, akitől tanácsot kapnak arra vonatkozóan, hogyan kell a rózsákat "okosan" elültetni, hogy a csoda tényleg megtörténhessen.

A történetnek több mellékszála is van. A "konkolyhintő és békebontó" Daru Péter és Kajla Tódor az uzsorás pórul járnak. A per megszűntével az "Ódarnán lakó" ügyvéd is elesik egy kisebb összegtől. (Itt egy mondat erejéig maga a szerzői is megjelenik. Ódarna nyilvánvalóan azonos Óradnával, azzal a kisvárossal, ahol Csermely ügyvédként dolgozott.)

"Szent Márton rózsafái szépen meggyökereztek és Péter és Pál napjára, már az első rózsák illatoztak Szent Márton képe alatt. Egy csodaszép fehér és egy gyönyörű piros. És illatos lett a templom és az illattal együtt Katolna imádsága is szállt fölfelé az égnek és bizonyára kedves fogadtatásra talált Szent Mártonnál, jóllehet kálomista származásúak voltak a rózsafák."  

Szent Illés napján a korábban haragban lévő két család háza előtt a fehér és a piros rózsa tényleg helyet cserélt.

"Megfoghatatlan! Gondosan megvizsgálták a két rózsafát, de az átültetésnek nyoma sem látszott. A föld a rózsák töve körül száraz volt és sértetlenek voltak még a fűszálak is, amik a rózsafák lába körül sarjadoztak. Íme mégis megtörtént a csoda. 
Szitai Mátyás nem engedte, hogy sokáig törjék rajta a fejüket, hogy mi ennek a csodának a nyitja. Ő az ellopott vederre, meg a lábakelt vékára gondolt ...."

A fiatalok boldogságának ezután már semmi nem állt az útjában.

"évről évre dúsabban termik meg virágaikat Szent Márton rózsafái, s amit a kesergő lányok elkezdtek, folytatják a boldog, fiatal asszonyok.
Minden nyáron mindig frissen szakított harmatos rózsák ékeskednek Szent Márton képe alatt ...



A novellához az illusztrációt Biczó András (1888 - 1957) grafikus készítette.




2018. április 2., hétfő

Szent Márton madarai

A címet olvasva valószínűleg mindenki a libára gondol. A legendákban és a néphagyományban Mártonhoz több madár is kapcsolódik. Az alábbi összeállítás nem tekinthető teljesnek.

Holló


 A hollót Európa több pontján mint Márton madarát emlegették.
Bod Péter 1757-ben megjelent Szent Heortokrátes avagy a' keresztyének között elő-forduló innepeknek és a rendes kalendáriómban fel-jegyeztetett szenteknek rövid historiájok c. művében olvashatjuk az alábbiakat:

"Az Hollót némely nemzetek Sz Márton' Madarának mondották, azért mivel akkor kezd láttatni, a' tél el-közelítvén, addig hideg erdőben lakik."

Petersberg (Németország) templomának XII. századi freskóján a holló a köpenymegosztást ábrázoló képen a koldus vállánál jelenik meg.


Lúd

A legenda szerint Márton a püspökválasztása előtt szerénységből egy ólban bújt el, de a libák gágogásukkal elárulták rejtekhelyét.

E témának bőséges irodalma van. 

Lásd pl.
Tóth Endre: Szent Márton lúdja (Vasi Szemle 2007/6)

Liba a balatonudvari Szent Márton templom oltárképén:


Búvármadár

A legenda nem sokkal halála előtt Márton elment Candes-ba,  hogy békét teremtsen civakodó szerzetestársai között. 

"Márton előre tudta halálának idejét, s ezt a frátereknek is megmondta. Ez idő tájt fölkereste Candes parókiáját, hogy egy viszálykodást elsimítson. Útközben egy folyón búvármadarakat pillantott meg: halakra leselkedtek, s néhányat el is ragadtak. „Ez az ördögök módszere – mondta –, azokra leselkednek, akik nem vigyáznak magukra. Elragadják a vigyázatlant, felfalják, amit elragadtak, de nem laknak vele jól,” Megparancsolta hát a madaraknak, hogy hagyják el a vizet és menjenek lakatlan vidékre. Azok tüstént seregbe verődtek, és a hegyekbe, erdőkbe menekültek."

Az Északi búvár a Loire környékén is előfordul (Fotó: www.oiseaux-europe.com )




Halkapó ("szardíniai kolibri", Halcyon)

Arról, hogy ennek a madárnak köze van Szent Mártonhoz, egy német szerző 1831-ben Lipcsében megjelent beszámolójában olvashatunk viszonylag részletesen. A mű címe:  Der teutsche Sergeant unter den Sarden (A német őrmester a szárdok között)  A magát megnevezni nem kívánó szerző 1811 és 1817 között hat évet töltött Szardínia szigetén. A könyvben részletes leírást találunk a sziget élővilágáról is. Szent Márton madarának (szárd nyelven: Puzzone de santu Martinu) a helybeliek a "szardíniai kolibrit" nevezik. Ez a madár  6 - 7 coll nagyságú. Testének közepe és a farkának alsó része világoskék, A feje, a nyakának alsó része és a szárnyai kékes alapon akvamarin színűek. A a nyakának felső fele és a testének alsó része bíbor színűek. A lábai pirosak, a csőre és a karmai feketék. A helybeliek szerint le tudja vezetni a villámokat.

A halkapóknak számos fajuk és alfajuk van. Szakember tudná megmondani, hogy a leírtak pontosan melyik fajt jelölik.


Rétihéja 

Franciaországban és Angliában a rétihéját nevezik Szent Márton madárként

Bővebben (franciául):

Georges Luis Leclere Buffon: L'oiseaux Saint-Martin ou le busard Saint-Martin  (in: Ouevres comlétes de Buffon Tom. V. Paris, 1841)

Hamvas rétihéja (Fotó: Wikipédia)







2018. március 15., csütörtök

Szent Márton családja

Márton családjának ábrázolásával alig - alig találkozunk a képzőművészetben. Az alábbi két mű ritkaságnak számít. Az elsőn egy XV. századi Flandriából származó festett falikárpit Márton képciklusának első jelenetét látjuk. Márton közli családjával, hogy a keresztény közösség tagja szeretne lenni. A 10 év körüli fiú feje mögött piros glória látszik, az apa melletti nőalak talán Márton nővére lehet.
Oberwölz (Stájerország) templomának mennyezetét Josef Adam von Mölk festette ki 1777-ben. Az egyik képen Márton egy kútnál az édesanyját kereszteli meg. A háttérben a bosszúsnak tűnő apa halad el. Márton a képen püspöki ruhát visel. Ez a legenda szabad értelmezése,mert Sulpicius Severus szerint, akkor amikor anyját a keresztény útra vezette, még nem volt püspök. A képen semmi sem utal arra, hogy az esemény helyszíne Savaria lenne. A háttérben megjelenő hegyek inkább az Oberwölz környéki tájra emlékeztetnek. 


Margaret B. Freeman: The St Martin Embroideries, Metropolitan Museum of Art, New York, 1968



2018. március 5., hétfő

DUALISTIKUS LUD - Jókai Mór szatírikus verse

Szent Márton csak a derék szent!
Tisztelik még a zsidók is.
Tiszteletből névnapjára
Sok ludnak nyakát levágják.

Szent Mártonnak neve napján
Általános koppasztás van,
Koppasztása csak ludaknak:
A mi istenes mulatság.

Fő Pozsonyban a zsidóknak
Ős szokásuk Márton napján
Márton -luddal kedveskedni
A császárnak s császárnénak.

Az egy extra jól nevelt lud.
Kit e czélra Spiró asszony
Hájra, májra legnagyobbá
Mandulával tömve hizlal.

S azt szalaggal felpuczolva
Megtisztitva, ezüst tálczán
Felviszik a magas párnak
(De a tálat visszahozzák).

Az idei Márton napján
Lőn Pozsonyban szörnyű nagy baj.
Mert a császár vala Bécsben,
A királyné meg Gödöllőn.

A ludat hová vigyék most?
Bécsbe? Pestre? ott a börze,
Itt a kormány. Itt a kongresz,
Ott a bank. Nehéz választás!

S ha tudnák is, merre vinnék,
Hát nyakába mily szalag lesz?
Szép national schwarzgelb-e?
Vagy national piros zöld ?

Ez fatális controversia!
Salamon a bölcs, ha élne
Ketté vágná a ludat ; — de
A szalag színét még ő sem.

Írnak rögtön fel Budára
Fel Budára a nagy Ludnak: majd szól:
Mi legyen a másik luddal?
— Az nem felel, mert most kortes.

Távirnak a miniszternek.
Mind a nyolcznak; egy se mukkan;
Pedig Antwort ist bezahlet!
(Van azoknak mit felelni!)

Van nagy lárma, van nagy gyűlés,
Van meeting, zsinat, Ausschusz.
De sem gyűlés, sem Ausschusz
Nem tud a luddal há lenni.

Oh ha kérdenék a ludtól,
magától a kövértől.
Bölcs az, csakhogy nem mutatja:
Az megmondaná, hogyan lesz?

Nevezzetek el Reichs-gansnak,
Ez annyit tesz, hogy közös lud.
Akaszszátok a nyakamba
Közös lobogónk szalagját.

S aztán Bécsbe fel császárhoz:
Ő majd szól: «ez asszony dolga.
Konyhakérdés, marsch Budára!
S mentve lesz a dualizmus,*

Óh, hogy a lud nem tud szólni!
Óh, hogy ugy sem hallgatnák meg!
Óh, hogy csak egy Lud tud szólni!
S óh, hogy arra mért hallgatnak?