2020. augusztus 28., péntek

"Először sír fel a magyar gyerek"

A Mártonról alkotott képet helyi legendák és hagyományok színesítik. A szent püspök népszerűségét jelzi, hogy több nemzet és népcsoport is magáénak érzi, a saját fiaként tiszteli. 

Márton nem volt magyar, mint ahogy nem volt szláv vagy német sem. Mivel a mai Magyarország területén látta meg a napvilágot, ezért mi őt a "magyar föld szülöttének" tekintjük. Az ő öröksége közös európai örökség. 

Márton születésének is vannak képi ábrázolásai, de ezek nagyon ritkák. (A ritka kivételek közé tartozik pl. a yorki katedrális egyik XIII. századi üvegablaka.)

A Münchentől délnyugara lévő Dettenhofen templomában a kórus mellvédjén van egy Márton életét bemutató képsorozat. Az első képen az édesanya még az ágyban fekszik, a pólyában lévő Mártont az apa emeli magához. A szoba berendezése, az ágy, a bölcső, a láda, XIX. századiak.

A felirat: Der Ungarnbub das erstmal schreit - Először sír fel a magyar gyerek.




2020. július 25., szombat

Szent Márton ábrázolás Döröskén

A döröskei Szent Jakab templomban egy érdekes első világháborús emlékkel találkozhatunk.
1914 szeptemberében az orosz fronton hősi halált halt az egyik a faluból bevonult fiú, Benkő Márton. Szülei két évvel később a templomban állítottak neki emléket. Az általuk készíttetett festett dombormű a köpenyét a koldussal megosztó Szent Mártont ábrázolja.
A kép alatt az alábbi felirat olvasható:

ISTEN dicsőségére és Szent MÁRTON atyánk tiszteletére
1914 évi szept 14-én az orosz harctéren hősi halált halt
MÁRTON fiuk emlékére készíttették BENKŐ ISTVÁN
és neje VINCE JULIANNA döröskei lakosok 1916-ban

A reliefen nincs jelzés, de az alkotó valószínűleg, a 2019-ben elhunyt Heckenast János építész nagyapja, Heckenast János szobrász - oltárépítő.

(Heckenast a Zala megyei Gősfa templomában is készített egy stílusában ezzel megegyező, de Szent Borbálát ábrázoló világháborús emléket.)





2020. június 15., hétfő

Szent Márton napi szokások a nyugat-magyarországi horvátoknál

Részlet Horváth Iván gyűjtéséből
(Megjelent a Folklór Archivum 10. számában 1978-ban. Kiadta az MTA néprajzi Kutató Csoportja)

a
Szent Márton a pásztorok védőszentje. Mind az öt faluban [Horvátzsidány, Ólmod, Peresznye, Und, Kópháza] általános szokás volt, hogy a pásztor ezen a napon vagy a nap előestéjén köszönteni járt a gazdákhoz, akiknek állatjait őrizte.
A pásztorok még az első dér előtt, azaz október elején annyi nyírfavesszőt vágtak, ahány gazdát szolgáltak. A vesszők ostronyél nagyságúak voltak, tetejükön nyolc-tíz leveles ág volt meghagyva. Csak olyan vesszőt vágtak (horvát nevük šiba), amelyen még rajta volt a levél. A vessző végét ügyesen lefaragták. Olyan helyen tárolták, ahol a fagy nem érhette, hogy a levél le ne peregjen, mert a levél a köszöntő lényegéhez szorosan hozzátartozott. 
Szent Márton nap előestéjén a pásztor végigjárta a falut. A régi időben, kb.
1930-as évekig a falvakban két pásztor volt: a tehénpásztor és a kanász. Az 1930-as évektől kezdve a tehenek legeltetése megszűnt. Ettől kezdve már csak a kanász működött.
A pásztor és a kanász a szokásos időben elindult „bjenčati” (köszönteni). A köszöntő formája a következő volt:
„Hvalen budi Jezuš Kristuš!
Ovo san van donesal sfijetoga Mertina šibu, da van Buog udili sriću.
Nuliko prašćićev i tijelac,
Kod je na kići lišćic.

(az utolsó két sor olmódi variánsa) Kuliko kićića, tuliko tijelćićev, kuliko lišćica, tuliko prašćićev.
Hvaljen budi Jezuš Kristuš. ”
(Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Itt hozom szent Márton vesszejét, hogy az Isten adjon szerencsét.
Annyi legyen a malac és a borjú, mint ez ágakon a levél.
(olmódi variáns)
Amennyi a vessző, annyi legyen a borjú. amennyi a levél, annyi legyen a malac. (Dicsértessék a Jézus Krisztus.)
Ez után a pásztor odaadta a vesszőt a gazdának. A köszöntő alkalmával a pásztor kapott egy liter bort, egy ún. Márton-kalácsot, Ólmodon pedig még egy kenyeret is. Peresznyén a kalácsot másnap kapta meg a pásztor, a kihajtás alkalmával. Ha valakinek nem volt bora, akkor egy liter bor árát pénzben adta oda a pásztornak. Voltak olyan gazdák is, akik többet adtak. Minden háznál meg is kínálták egy-egy pohárral. Kezdetben megitta, de később ezt is a demizsonba öntötte. A pásztort erre az útra elkísérte a felesége és még valaki, hogy segítsék vinni a vesszőket és az ajándékokat.
A Márton-botot (Mertinska palica) a gazda gondosan eltette, mert ezzel a bottal hajtotta ki az állatokat a csordába és ezzel várta este a kapuban, mikor megérkeztek. Ez a vessző a hiedelem szerint szerencsét hoz, elsősorban a szaporulatban.
Egy év múlva, amikor új vesszőt hozott a pásztor, a régiből ostornyelet csináltak. Az ostornyélnek is csodás erőt tulajdonítottak.
Ez a szokás is eltűnt, mint a falvakból a csordák és a kondák. Utoljára kb. az 1960-as években jártak „bjenčati” (köszönteni) a pásztorok. E szokás a leghosszabb ideig Undon állt.
Az 1930-as évekig meglevő hiedelem szerint szent Márton hetében tilos volt mosni, mert azt tartották, hogy ha ezen a héten ruhát szárítanak, akkor a következő évben sok állat fog elpusztulni és ezek bőre lesz kiterítve, hogy száradjon.
„Mertin s obiaki nestalnu zimu zlamenuje. ”
„Ako nam Mertin merzal dán donesije, ali onda neka i vrijeda s sniguon tresije, ali s šuhin, nigdar s mokrin, to si misli i Djandre za njin. ”
(A felhős Márton változékony telet jelez.)
(Ha Márton hideg napot hoz, akkor hamarosan havazzon is, de száraz és nem nedves, ezt gondolja utána András is.)
Az általánosan ismert hiedelem szerint Márton néha fehér lovon jön, néha pedig feketén. Azaz, ha havazik, akkor fehér lovon jön, ha nem havazik, akkor feketén.

2020. május 3., vasárnap

A szabók védőszentje: Magyarországi Szent Márton


Egy korábbi bejegyzésben arról volt szó, hogy a magyar lakatosok ipartestülete Mártont tekintette parónusának ( Szent Márton a lakatosok patrónusa )


Bévilaqua
Borsody Béla
Bevilleaqua-Borsodi Béla művészettörténész a Ferfiszabók Közlönye 1932 évi szeptemberi számában a pesti szabócéh 1801-ben készült zászlójáról ír és elmonja azt is, Mártont a szabók védőszentjüknek tekintik.
Írása az alábbiakban olvasható. Ne lepődjünk meg tulságosan! A cikk szerint Márton Toursban született, majd onnan jött haza Sabáriába, hogy ismét visszatérjen Galliába. Tours város kapujában a köpenyét egy olyan koldussal osztotta meg, akinek derekára egy posztódarab volt csavarva.
 
A pesti érdemes szabócéh régi céhzászlója

A Budapesti Férfiszabók Ipartestülete kegyeletes gonddal őrzi régi céhzászlóját. Az idők vasfoga állal megviselt ipartörténeti ereklye egyik oldalán az 1801. évszám felett erősen megrongált állapotú olajfestményen római sisakos, bőr páncélinges lovas látható, jobbjában befelé fordított élű kard, lova világos pej. A lovas előtt derékig meztelen koldus térdel, derekára posztódarab van csavarva.
Ki ez a római lovas? Magyarországi Szent Márton, a szabó céhek ősi pátronusa. A szent a legenda szerint a kereszténység első századában született a mai franciaországi Tours-ban, ezután mint római százados, a római világbirodalom Pannónia nevű tartományának egyik fővárosában Sabariában teljesített katonai szolgálatot. Innen újra a mai Franciaország területét alkotó Gallia nevű római tartományba került vissza. Tours város kapuján kilovagolva, egy hideg téli estén, didergő, meztelen koldust látott. Hogy a koldus fázó állapotján segítsen, a szent római katonai köpönyegét kardjával kettőbe szabta és a köpönyeg felét a meztelen koldusnak adta. És íme, lássad a csodát! A koldus elváltozott: Martinus, a római százados Krisztus urunkat látta maga előtt! Ekkor a keresztény hitre tért ő is és mint nemes püspök halt meg.
Pannónia, mint tudjuk, a magyar Dunántúl és Sabaria a mai Szombathely. Szent Mártont ezért nevezik Pannóniai vagy másképpen Magyarországi Szent Mártonnak.
A legenda okán a köpönyegét karddal elszabdaló szent a francia, német és magyar szabócéhek védőszentje lett. A Dunántúlon különös tiszteletnek örvendett. Pannónia hegye, vagyis Pannonhalma, eredeti régi neve Szentmárton hegye. Számtalan Szentmárton nevű hely őrzi a szabók szentje emlékét. A zászló is a fenti legendát örökíti meg. Szent Márton napján, november 11-én volt szokásban, hogy a hívek papjaiknak, a jobbágyok uraiknak kalácsot, tyúkot, ludat, süteményt, sört ajándékoztak. Ez a »'Mártonnapi Lud« eredete.
A szabócéhekben november 11-től kezdve a legények este gyertya mellett is tartoztak dolgozni, ősi szokás voll, hogy e napon a mester az asztalánál étkező inasok és legények számára libapecsenyét süttetett. A pecsenyés- tálra annyi szál gyertya volt a körítésbe tűzve, ahány inas és legény volt a műhelyben. Ezt a régi szabómesterek »Gyertyás Pecsenyének« hívták (Licht, Braten, Martini Gans). Ezen az estén dupla porció bor járt ki a legényeknek, akik viszont egy hordócska sörrel tisztelték meg a mester családját. 

Bevilleaqua Borsody Béla dr







2020. április 20., hétfő

Horvát Szent Márton-ének Ólmodról


Tomislav Buljan 1964-ben az Ólmodon élő horvátoktól gyűjtött népdalokat.  Hergovich Mártonné egy rövid Szent Márton-éneket is előadott, amely így kezdődik: "O sveti biskup ljubljeni"

Az ének a Zenetudományi Intézet honlapján is elérhető, meghallgatható: 

O sveti biskup ljubljeni   (A felvételen Szent Márton ének 6.20-kor kezdődik.)


2019. szeptember 7., szombat

Szent Mártonhoz kapcsolódó mondókák és ráolvasások


Márton napi pásztorjárás - Acsád

'A pásztorok házról házra járnak, hosszú, lehetőleg dús lombcsomókkal bíró nyírfavesszőkkel, melyek közül egyet egyet a gazdának adnak. Ezzel hajtják ki tavasszal első ízben a sertéseket a legelőre, ha sok lomb volt a vesszőn, jól szaporodik az állat. A vesszőt a következő mondókával adják át:
„Adjon Isten jó estét, meghoztam Szent Márton püspök vesszejét. Annyi malacuk legyen, mint ahány ága boga van. Adja Isten, hogy több Szent Márton-napot is megélhessünk s erőben, egészségben -eltölthessünk, nem ilyen búval, bánattal. Több örvendetesebb napokat adjon Isten, adjon bort, búzát, békességet s lelkünknek örök üdvösséget!"

Közli: Relkovic Davorka - Etnographia, 1930., 53. p.

Játékos mondóka Bucsutáról


Szent Márton hajnalán a lányok trágyát visznek a kertbe, ott leborítják és ráállva mondják:
Alulról is, felülről is, keletről is, nyugatról is jöjjenek a kérők!

Szent Márton hajnalán a lányok trágyát visznek a kertbe, ott leborítják és ráállva mondják:
Alulról is, felülről is, keletről is, nyugatról is jöjjenek a kérők!
Szent Mártonnak hajnalán a lányok trágyát visznek a kertbe, ott leborítják és ráállva mondják:

Alulról is, felülről is,
keletről is, nyugatról is
jöjjenek a kérők!

(Közli: Pócs Éva: Magyar ráolvasások)

Szent Márton vesszeje - Sárvár

"
Márton nap előestéjén (nov. 10.) a kanász leveles nyírvesszőt hord azokhoz a házakhoz, honnét disznó járt a csordával. így köszönt be:
 Aggyon Isten jó estét!
Mekhoztam Szentmárton vesszejét, — régi szokás szerint. — Annyi szaporodás légyen a zállatok között, ahány ágaboga van énnek a vesszőnek. Dicsírtessík a Jézus Krisztus!
Ilyenkor a kanásznak rétest szoktak adni."
Kajdi Ferenc gyűjtése - Dunántúli Szemle, 1942. 5 - 6., 232. p.

Simon Júdás napi mondóka Tolna megyéből

Simon, Juda, ha mind Szent Mártonig fénlik, a gabona bőven terem azt reménlik.

Szent Márton napi lepény – Vép


„A kanász szt. Márton napjának előestéjén eljárja a házakat s ezt mondja : Adgyon Isten szërëncsés jó estét! Mégjött szent Márton püspök szolgájo. Adgyon Isten bort, búzát, bíkéssíget, lölkünknek örök iidvössíget ! Dicsértessik a J. n. ! (Amint mondják, régebben így is volt : Adgyon Isten bort, búzát, borockot, kurta farkú malacot ; csutoránknak feneket, hogy ihassunk eleget !) — A kanász mákos vagy turóslepényt meg pénzt kap.”

Varga Ignác: Vépi népszokások, babonák – Etnographia, 1920. 90. p.


 
Közli: Balázs Kovács Sándor: Tolna megyei népi kalendárium, Szekszárd, 2006

Stigliano-i ráolvasás

Szent Márton Rómából jött,
Megázott az esőben,
Ave Maria-t mondva
Új házhoz érkezett.
A férj befogadta, az asszony elküldte.
Főtt halat evett
Víz alatt, a venyigék fölött,
Oszlasd el az én hasfájásomat.

Közli: Ernesto de Martino: Italie de Sud et Magie, Paris, 1963 38 - 39. Magyar fordításban idézi: Dömötör Tekla: A népszokások költészete, Budapest, 1974, 113. p.


Szent Márton napi rétes Csényén


A Nyugat-Dunántúlon a Márton nap étele a rétes (és a sült liba), itala az újbor.
Egy 1943-as adat Csényéről.

"Régi szokás a községben, hogy Szent Márton napjára rétest sütnek. Estefelé a sertéspásztor és a csordás kosarasan házról-házra járnak és rétest szednek, miközben szerencsekívánataikat fejezik ki ezzel a mondással: adja Isten, hogy több Szent Márton napját is megérhessük, erőben, egészségben eltölthessük! A házigazda borral szokta a vendégeket megkínálni."

szenttamási Babos Lajos: A sárvárvidéki körjegyzőség története, Szombathely, 1943. 50. p.


(Csényei kapufák - illusztráció Babos Lajos könyvében)