2018. június 13., szerda

Szent Márton rózsafái - Csemely Gyula novellája

Mártont festmények, szobrok sokasága örökíti meg.  Az alkotók között világhírű művészeket is találunk, Dürert, El Greco-t, Monet-t és másokat. Ezzel ellentétben a szent alakjával, nevével csak elvétve találkozunk a szépirodalomban.
E ritka művek egyike  Csermely Gyula Szent Márton rózsafái című novellája. Csermely nem tartozik a közismert alkotók közé. 1869-ben Dunaszerdahelyen született, eredeti neve Bruck Gyula volt. A gimnáziumot Pozsonyban, az egyetemet Budapesten végezte. Miután ügyvédi vizsgát tett, előbb Szécsényben, majd 1901 és 1912 között Erdélyben, Óradnán dolgozott. Az Óradnán töltött évei alatt vált sikeres íróvá. Egy idő után az ügyvédi praxissal is felhagyott, az írásaiból és műfordításaiból élt. Könyvei budapesti, brassói és nagyváradi kiadóknál jelentek meg. 1939-ben hunyt el.
A Szent Márton rózsafái című novellája a Pesti Hírlap regénytára 1923. évi 19. számaként jelent meg.
A történet helyszíne egy elképzelt erdélyi (mezőségi) település, Nemesgyér, ahol Borostyán és a Szitai család áll haragban egymással. A gyerekeik, Dani és Katolna, illetve Andris és Rozálka  viszont kölcsönösen egymást szeretik, de régóta folyó pereskedés miatt mégsem lehetnek egymásé. Az ügyet egy kicsit bonyolultabbá teszi az is, hogy az egyik család "kálomista", a másik pedig katolikus.

A cselekmény Szent Márton napján kezdődik. A község fiatalsága a bálban vigad, a mi hőseink viszont csak szomorkodnak. A lányok végül keresztanyjuk tanácsára fogadalmat tesznek, hogy szerencsésen leküzdhessék azt, ami útjukban áll. A református Rozálka elharozza, hogy rózsafát ültet Márton tiszteletére. "... ahány szentet ösmerek, annak mind nyárára esik a napja. Szent György, Szent Péter, Szent Máté; ezeknek a szentképe a katholikus templomban minden nyáron virágokkal ékes. Csak Szent Márton képe alatt nem láttam virágokat."
Katolna csatlakozik fogadalomhoz, annyi különbséggel, hogy amíg Rozálka rózsái fehérek, az övé pirosak lesznek.

A két apa azzal a feltétellel egyezik bele a házasságba, ha a rózsafák Illés napja (július 20.) táján egymással helyet cserélnek. ("... emberkéz ilyenkor már nem ültetheti át a rózsafát, hiszen két nap alatt elpusztulna")

Rozálka, Katolna és keresztanyjuk a rózsafák beszerzése érdekében Gyulafehérvárra és Debrecenbe utaznak. Az utóbbi városban személyesen is találkoznak a református püspökkel, akitől tanácsot kapnak arra vonatkozóan, hogyan kell a rózsákat "okosan" elültetni, hogy a csoda tényleg megtörténhessen.

A történetnek több mellékszála is van. A "konkolyhintő és békebontó" Daru Péter és Kajla Tódor az uzsorás pórul járnak. A per megszűntével az "Ódarnán lakó" ügyvéd is elesik egy kisebb összegtől. (Itt egy mondat erejéig maga a szerzői is megjelenik. Ódarna nyilvánvalóan azonos Óradnával, azzal a kisvárossal, ahol Csermely ügyvédként dolgozott.)

"Szent Márton rózsafái szépen meggyökereztek és Péter és Pál napjára, már az első rózsák illatoztak Szent Márton képe alatt. Egy csodaszép fehér és egy gyönyörű piros. És illatos lett a templom és az illattal együtt Katolna imádsága is szállt fölfelé az égnek és bizonyára kedves fogadtatásra talált Szent Mártonnál, jóllehet kálomista származásúak voltak a rózsafák."  

Szent Illés napján a korábban haragban lévő két család háza előtt a fehér és a piros rózsa tényleg helyet cserélt.

"Megfoghatatlan! Gondosan megvizsgálták a két rózsafát, de az átültetésnek nyoma sem látszott. A föld a rózsák töve körül száraz volt és sértetlenek voltak még a fűszálak is, amik a rózsafák lába körül sarjadoztak. Íme mégis megtörtént a csoda. 
Szitai Mátyás nem engedte, hogy sokáig törjék rajta a fejüket, hogy mi ennek a csodának a nyitja. Ő az ellopott vederre, meg a lábkelt vékára gondolt ...."

A fiatalok boldogságának ezután már semmi nem állt útjában.

"évről évre dúsabban termik meg virágaikat Szent Márton rózsafái, s amit a kesergő lányok elkezdtek, folytatják a boldog, fiatal asszonyok.
Minden nyáron mindig frissen szakított harmatos rózsák ékeskednek Szent Márton képe alatt ...



A novellához az illusztrációt Biczó András (1888 - 1957) grafikus készítette.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése