A Lakatosmesterek Lapja a "Budapesti Lakatos stb. Ipartestület és Lakatosmesterek és Rokonszakmák Országos Szövetségének" újságja volt. Az alábbi cikk az 1938. november 25-i számban jelent meg. Az írást azt bizonyítja, hogy a lakatosmesterek (legalábbis a budapestiek) Márton tekintették védőszentjüknek. Márton napja környékén minden évben közös vacsorára gyűltek össze.
Lap nem csak 1938-ban, hanem más években is beszámolt az Ipartestület Márton-napi vacsorájáról.
Lap nem csak 1938-ban, hanem más években is beszámolt az Ipartestület Márton-napi vacsorájáról.
MÁRTON-NAPI VACSORA
Ipartestületünk november 19-én tartotta meg a Székház
helyiségeiben az idei Márton-napi vacsoráját.
Az estélyen megjelentek: Dr. Gajdáry György tanács jegyző a VII. ker. elöljárónak, Zielinski Tibor tanácsnoknak képviseletében, dr. Lipcsey Ádám titkár a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, dr. Tahy István titkár az Ipartestületek Országos Központjának, Glock Ágoston cégvezető a Kátai vaskereskedelmi cég képviseletében, továbbá dr. Schubert Ignác ipt. ügyész, az ipartestület vezetősége és a kartársak családtagjaikkal, igen nagy számban, úgyhogy a helyiségek teljesen megteltek. Az ünnepélyről levélileg kimentette magát Szenely Károly polgármester és Wossala Sándor tanácsnok, továbbá dr. Gyulay Ákos min. oszt .tanácsos, dr. Felkay Ferenc tanácsnok, és ifj. Tóth Pál Iposz elnök. Az estélyt Tarr Béla ipartestületi elnök nyitotta meg. Meleg szavakkal üdvözölte a kiküldötteket, vendégeket és kartársakat, majd pedig a következő beszédben méltatta az összejövetel ünnepi jelentőségét:
A szeretet ünnepét üljük ma. Összejöttünk, hogy hódoljunk annak a nagy hitvallónak emléke előtt, aki nemcsak az egyetemes emberiség, de elsősorban mi, lakatosok részére hirdette a kölcsönös megbecsülést, az önbizalmat és a tiszteletet a munka iránt. Évről-évre összejövünk és egy napot szenteljünk a lakatosok védőszentjének, Szent Mártonnak emlékére. Ezen az estén magunk között és magunkba szállva hirdetjük az ő igéjét, hogy példát mutasson mindnyájunknak és ne csak az ajkunkon éljen, de igyekezzünk azt megvalósítani is.
Ő volt, aki 400 évvel Krisztus születése után amellett, hogy a tudás legmagasabb fokán állva — mert püspök volt — őrködött nyája felett, példaadó mintaképünk lett, mert megtanította híveit arra, hogy a kézügyesség, a becsületes emberi munka Istennek tetsző, nemes emberi cselekedet s aki dolgozik, az megérdemli a mindennapi kenyeret. Minden évben megültük az ö emlékére szentelt estét, de ez az emlékezés sohasem volt olyan aktuális, mint épen ma, mert sohasem merült fel oly elengedhetetlenül annak szükségessége, hogy a szeretetet, az összetartozást, a munka becsületét ne csak hirdessük, hanem meg is valósítsuk. A legutóbbi napok történelmi eseményei megmutatták, hogy Magyarország új korszak előtt áll.
Az igazság további érvényesülésére azonban csak akkor lehet kilátásunk, ha minden magyar ember összefog s természetes, hogy ennek az összefogásnak elsősorban egyes foglalkozási ágakon belül, mint a legszorosabb közületekben kell érvényesülnie.
Valljuk be őszintén, bűnbánattal és töredelmesen, hogy eddig nem volt köztünk nagy összetartás. Nemcsak az emberi szeretet igéjéről feledkeztünk meg, de a kari összetartás szükségességéről is. Elfelejtettük, vagy talán nem törődtünk vele, hogy csak akkor boldogulhatunk, ha mindnyájan egy célért, testvérként összefogva küzdünk. Ebben a nagy testvéri közösségben nem lehetnek senkinek az összességből kiemelkedő egyéni érdekei, céljai, törekvései, hanem mindenkinek alá kell vetnie magát a közösség érdekeinek, mert ezzel szolgálja legjobban a saját érdekeit is és Szent Márton emlékét is.
Bízom abban, hogy a mai nagy időkben minden lakatosmester megérti nemcsak az idők szavát, de Szent Márton igéit is, és csak a szeretetet, az egymáshoz való törhetetlen ragaszkodást, a közösség boldogulásának eszméjét fogjuk hirdetni. Reméljük, hogy e naptól kezdve a lakatosmesterek közönsége egy nagy család lesz, amelyben ott találjuk feleségeinket, gyermekeinket, azokat, akik velünk együtt sokszor époly keményen dolgoznak a mindennapi kenyérért, mint mi. Minden összejövetelünk, nemcsak a mai és az ehhez hasonló nagy ünnepi, de a hétköznapi is, családi ünnepély lesz, amelyben a megértés, a szeretet és a közös munka megelégedettsége fog érvényesülni. Abban a reményben, hogy mindnyájunk szívéből beszéltem és mindnyájunk nevében tehetem a fogadalmat, hogy ezeket az eszméket meg is valósítjuk, örömmel üdvözlöm a Védőszentünk emlékezetére rendezett esténkén megjelent összes vendégeket és kartársakat
A hatásos elnöki beszéd után, amelyet a közönség élénk tetszésnyilvánítással fogadott, még több felszólalás hangzott el.
Dr. Gajáry György tanácsjegyző választékos felszólalásában kiemelte, hogy már hosszabb ideje figyeli ennek az elite-iparnak tradícióit s amikor maga előtt látja itt a céhzászlókat, úgy érzi, hogy itt van maga Budapest. Ezek az évrőll-évre megújuló ünnepségek mindig újabb láncszemei a hatóságokkal
való összeköttetésnek is. Gratulálhat az -Ipartestületnek, hogy itt most ugyanazt a Tarr Bélát látja elnöki minőségben, akit a magasépítési ügyosztályban teljesített tíz éves szolgálata alatt mint szakembert és pártatlan városatyát ismert meg, mégpedig mindig a kisiparosság javára kifejtett működése közben. Kívánja, hogy az Úristen áldja meg a nagyérdemű lakatos ipartestületet úgy, mint most a Csonkaországot.
Dr. Lipcsey Ádám kamarai titkár barátságának adott kifejezést, amikor mondotta, hogy nemcsak hivatali, de szívbeli kötelék is hozta őt ide. Miként annak idején Szent Márton betakarta félpalástjával a legenda koldusát, épen úgy Szent István kiterjeszti palástját az egész országra. Reméli, hogy a belső villongások elülnek, mindnyájan egy közös cél felé tekintünk, mert nagy feladatok vannak még hátra. Egynek kell lennünk s követnünk kell azt, akit a bizalom vezetőhelyre állított. Kívánja, hogy szebb és boldogabb jövőre virradjunk.
Dr. Tahy István Iposz-titkár izzó nacionalizmussal teli felszólalásában Szent Márton jó szívét és kemény kardját emelte ki. Amiként 1000 év előtt, most is a kardnak van döntő jelentősége. A maroknyi magyarságnak most is a kardja képezte vigaszát. Kovácsoljunk éles kardokat, mert élet-halál előtt állunk. Higyjünk folyton és sokáig, miként Szent Márton tette s akkor örökké válók leszünk. Higyjünk és bízzunk a magyar kard győzelmében.
Erdős Dezső elöljárósági tag az estély borgazdájának, Weisz Jenő lakatosmester kartársnak mondott köszönetet kartársias áldozatkészségéért, majd pedig kezdeményezésére az egész közönség elénekelte a Himnuszt.
Tarr Béla elnök zárószavaiban köszönetét mondott a rendező bizottságnak, élén Gaugusch Sándor háznagygyal a nagyszerű rendezésért és a vendéglősnek, kifogástalan ellátásért.
Asztalbontás után fesztelen társalgás, majd pedig cigányzene mellett a reggeli órákig tartó tánc következett.
Az estélyen megjelentek: Dr. Gajdáry György tanács jegyző a VII. ker. elöljárónak, Zielinski Tibor tanácsnoknak képviseletében, dr. Lipcsey Ádám titkár a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, dr. Tahy István titkár az Ipartestületek Országos Központjának, Glock Ágoston cégvezető a Kátai vaskereskedelmi cég képviseletében, továbbá dr. Schubert Ignác ipt. ügyész, az ipartestület vezetősége és a kartársak családtagjaikkal, igen nagy számban, úgyhogy a helyiségek teljesen megteltek. Az ünnepélyről levélileg kimentette magát Szenely Károly polgármester és Wossala Sándor tanácsnok, továbbá dr. Gyulay Ákos min. oszt .tanácsos, dr. Felkay Ferenc tanácsnok, és ifj. Tóth Pál Iposz elnök. Az estélyt Tarr Béla ipartestületi elnök nyitotta meg. Meleg szavakkal üdvözölte a kiküldötteket, vendégeket és kartársakat, majd pedig a következő beszédben méltatta az összejövetel ünnepi jelentőségét:
A szeretet ünnepét üljük ma. Összejöttünk, hogy hódoljunk annak a nagy hitvallónak emléke előtt, aki nemcsak az egyetemes emberiség, de elsősorban mi, lakatosok részére hirdette a kölcsönös megbecsülést, az önbizalmat és a tiszteletet a munka iránt. Évről-évre összejövünk és egy napot szenteljünk a lakatosok védőszentjének, Szent Mártonnak emlékére. Ezen az estén magunk között és magunkba szállva hirdetjük az ő igéjét, hogy példát mutasson mindnyájunknak és ne csak az ajkunkon éljen, de igyekezzünk azt megvalósítani is.
Ő volt, aki 400 évvel Krisztus születése után amellett, hogy a tudás legmagasabb fokán állva — mert püspök volt — őrködött nyája felett, példaadó mintaképünk lett, mert megtanította híveit arra, hogy a kézügyesség, a becsületes emberi munka Istennek tetsző, nemes emberi cselekedet s aki dolgozik, az megérdemli a mindennapi kenyeret. Minden évben megültük az ö emlékére szentelt estét, de ez az emlékezés sohasem volt olyan aktuális, mint épen ma, mert sohasem merült fel oly elengedhetetlenül annak szükségessége, hogy a szeretetet, az összetartozást, a munka becsületét ne csak hirdessük, hanem meg is valósítsuk. A legutóbbi napok történelmi eseményei megmutatták, hogy Magyarország új korszak előtt áll.
Az igazság további érvényesülésére azonban csak akkor lehet kilátásunk, ha minden magyar ember összefog s természetes, hogy ennek az összefogásnak elsősorban egyes foglalkozási ágakon belül, mint a legszorosabb közületekben kell érvényesülnie.
Valljuk be őszintén, bűnbánattal és töredelmesen, hogy eddig nem volt köztünk nagy összetartás. Nemcsak az emberi szeretet igéjéről feledkeztünk meg, de a kari összetartás szükségességéről is. Elfelejtettük, vagy talán nem törődtünk vele, hogy csak akkor boldogulhatunk, ha mindnyájan egy célért, testvérként összefogva küzdünk. Ebben a nagy testvéri közösségben nem lehetnek senkinek az összességből kiemelkedő egyéni érdekei, céljai, törekvései, hanem mindenkinek alá kell vetnie magát a közösség érdekeinek, mert ezzel szolgálja legjobban a saját érdekeit is és Szent Márton emlékét is.
Bízom abban, hogy a mai nagy időkben minden lakatosmester megérti nemcsak az idők szavát, de Szent Márton igéit is, és csak a szeretetet, az egymáshoz való törhetetlen ragaszkodást, a közösség boldogulásának eszméjét fogjuk hirdetni. Reméljük, hogy e naptól kezdve a lakatosmesterek közönsége egy nagy család lesz, amelyben ott találjuk feleségeinket, gyermekeinket, azokat, akik velünk együtt sokszor époly keményen dolgoznak a mindennapi kenyérért, mint mi. Minden összejövetelünk, nemcsak a mai és az ehhez hasonló nagy ünnepi, de a hétköznapi is, családi ünnepély lesz, amelyben a megértés, a szeretet és a közös munka megelégedettsége fog érvényesülni. Abban a reményben, hogy mindnyájunk szívéből beszéltem és mindnyájunk nevében tehetem a fogadalmat, hogy ezeket az eszméket meg is valósítjuk, örömmel üdvözlöm a Védőszentünk emlékezetére rendezett esténkén megjelent összes vendégeket és kartársakat
A hatásos elnöki beszéd után, amelyet a közönség élénk tetszésnyilvánítással fogadott, még több felszólalás hangzott el.
Dr. Gajáry György tanácsjegyző választékos felszólalásában kiemelte, hogy már hosszabb ideje figyeli ennek az elite-iparnak tradícióit s amikor maga előtt látja itt a céhzászlókat, úgy érzi, hogy itt van maga Budapest. Ezek az évrőll-évre megújuló ünnepségek mindig újabb láncszemei a hatóságokkal
való összeköttetésnek is. Gratulálhat az -Ipartestületnek, hogy itt most ugyanazt a Tarr Bélát látja elnöki minőségben, akit a magasépítési ügyosztályban teljesített tíz éves szolgálata alatt mint szakembert és pártatlan városatyát ismert meg, mégpedig mindig a kisiparosság javára kifejtett működése közben. Kívánja, hogy az Úristen áldja meg a nagyérdemű lakatos ipartestületet úgy, mint most a Csonkaországot.
Dr. Lipcsey Ádám kamarai titkár barátságának adott kifejezést, amikor mondotta, hogy nemcsak hivatali, de szívbeli kötelék is hozta őt ide. Miként annak idején Szent Márton betakarta félpalástjával a legenda koldusát, épen úgy Szent István kiterjeszti palástját az egész országra. Reméli, hogy a belső villongások elülnek, mindnyájan egy közös cél felé tekintünk, mert nagy feladatok vannak még hátra. Egynek kell lennünk s követnünk kell azt, akit a bizalom vezetőhelyre állított. Kívánja, hogy szebb és boldogabb jövőre virradjunk.
Dr. Tahy István Iposz-titkár izzó nacionalizmussal teli felszólalásában Szent Márton jó szívét és kemény kardját emelte ki. Amiként 1000 év előtt, most is a kardnak van döntő jelentősége. A maroknyi magyarságnak most is a kardja képezte vigaszát. Kovácsoljunk éles kardokat, mert élet-halál előtt állunk. Higyjünk folyton és sokáig, miként Szent Márton tette s akkor örökké válók leszünk. Higyjünk és bízzunk a magyar kard győzelmében.
Erdős Dezső elöljárósági tag az estély borgazdájának, Weisz Jenő lakatosmester kartársnak mondott köszönetet kartársias áldozatkészségéért, majd pedig kezdeményezésére az egész közönség elénekelte a Himnuszt.
Tarr Béla elnök zárószavaiban köszönetét mondott a rendező bizottságnak, élén Gaugusch Sándor háznagygyal a nagyszerű rendezésért és a vendéglősnek, kifogástalan ellátásért.
Asztalbontás után fesztelen társalgás, majd pedig cigányzene mellett a reggeli órákig tartó tánc következett.
Az eredeti cikk itt olvasható:
Márton-napi vacsora, Lakatosmesterek Lapja, 1938. november 25. 3. p.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése