Szent Márton madarai

A címet olvasva valószínűleg mindenki a libára gondol. A legendákban és a néphagyományban Mártonhoz több madár is kapcsolódik. Az alábbi összeállítás nem tekinthető teljesnek.

Holló

 A hollót Európa több pontján mint Márton madarát emlegették.

Bod Péter 1757-ben megjelent Szent Heortokrátes avagy a' keresztyének között elő-forduló innepeknek és a rendes kalendáriómban fel-jegyeztetett szenteknek rövid historiájok c. művében olvashatjuk az alábbiakat:

"Az Hollót némely nemzetek Sz Márton' Madarának mondották, azért mivel akkor kezd láttatni, a' tél el-közelítvén, addig hideg erdőben lakik."

Petersberg (Németország) templomának XII. századi freskóján a holló a köpenymegosztást ábrázoló képen a koldus vállánál jelenik meg.

Lúd

A legenda szerint Márton a püspökválasztása előtt szerénységből egy ólban bújt el, de a libák gágogásukkal elárulták rejtekhelyét.

E témának bőséges irodalma van. 

Lásd pl.

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium - November 11. Márton

Tóth Endre: Szent Márton lúdja (Vasi Szemle 2007/6)

Liba a balatonudvari Szent Márton templom oltárképén:

Búvármadár

A legenda nem sokkal halála előtt Márton elment Candes-ba,  hogy békét teremtsen civakodó szerzetestársai között. 

"Márton előre tudta halálának idejét, s ezt a frátereknek is megmondta. Ez idő tájt fölkereste Candes parókiáját, hogy egy viszálykodást elsimítson. Útközben egy folyón búvármadarakat pillantott meg: halakra leselkedtek, s néhányat el is ragadtak. „Ez az ördögök módszere – mondta –, azokra leselkednek, akik nem vigyáznak magukra. Elragadják a vigyázatlant, felfalják, amit elragadtak, de nem laknak vele jól,” Megparancsolta hát a madaraknak, hogy hagyják el a vizet és menjenek lakatlan vidékre. Azok tüstént seregbe verődtek, és a hegyekbe, erdőkbe menekültek."

Az Északi búvár a Loire környékén is előfordul (Fotó: www.oiseaux-europe.com )

Halkapó ("szardíniai kolibri", Halcyon)

Arról, hogy ennek a madárnak köze van Szent Mártonhoz, egy német szerző 1831-ben Lipcsében megjelent beszámolójában olvashatunk viszonylag részletesen. A mű címe:  Der teutsche Sergeant unter den Sarden (A német őrmester a szárdok között)  A magát megnevezni nem kívánó szerző 1811 és 1817 között hat évet töltött Szardínia szigetén. A könyvben részletes leírást találunk a sziget élővilágáról is. Szent Márton madarának (szárd nyelven: Puzzone de santu Martinu) a helybeliek a "szardíniai kolibrit" nevezik. Ez a madár  6 - 7 coll nagyságú. Testének közepe és a farkának alsó része világoskék, A feje, a nyakának alsó része és a szárnyai kékes alapon akvamarin színűek. A a nyakának felső fele és a testének alsó része bíbor színűek. A lábai pirosak, a csőre és a karmai feketék. A helybeliek szerint le tudja vezetni a villámokat.

A halkapóknak számos fajuk és alfajuk van. Szakember tudná megmondani, hogy a leírtak pontosan melyik fajt jelölik.


Rétihéja 

Franciaországban és Angliában a rétihéját nevezik Szent Márton madárként

Bővebben (franciául):

Georges Luis Leclere Buffon: L'oiseaux Saint-Martin ou le busard Saint-Martin  (in: Ouevres comlétes de Buffon Tom. V. Paris, 1841)

Hamvas rétihéja (Fotó: Wikipédia)