Holló
Bod Péter 1757-ben megjelent Szent Heortokrátes avagy
a' keresztyének között elő-forduló innepeknek és a rendes kalendáriómban
fel-jegyeztetett szenteknek rövid historiájok c. művében olvashatjuk
az alábbiakat:
"Az Hollót némely nemzetek
Sz Márton' Madarának mondották, azért mivel akkor kezd láttatni, a' tél
el-közelítvén, addig hideg erdőben lakik."
Petersberg (Németország) templomának XII. századi freskóján a holló a köpenymegosztást ábrázoló képen a koldus vállánál jelenik meg.
Lúd
A legenda szerint Márton a püspökválasztása előtt szerénységből egy ólban bújt el, de a libák gágogásukkal elárulták rejtekhelyét.
E témának bőséges irodalma van.
Lásd pl.
Tóth Endre: Szent Márton lúdja (Vasi Szemle 2007/6)
Liba a balatonudvari Szent Márton templom oltárképén:
Búvármadár
A legenda nem sokkal halála előtt Márton elment Candes-ba, hogy békét teremtsen civakodó szerzetestársai között.
"Márton előre tudta halálának idejét, s ezt a frátereknek is
megmondta. Ez idő tájt fölkereste Candes parókiáját, hogy egy viszálykodást
elsimítson. Útközben egy folyón búvármadarakat pillantott meg: halakra
leselkedtek, s néhányat el is ragadtak. „Ez az ördögök módszere – mondta –,
azokra leselkednek, akik nem vigyáznak magukra. Elragadják a vigyázatlant,
felfalják, amit elragadtak, de nem laknak vele jól,” Megparancsolta hát a
madaraknak, hogy hagyják el a vizet és menjenek lakatlan vidékre. Azok tüstént
seregbe verődtek, és a hegyekbe, erdőkbe menekültek."
Az Északi búvár a Loire környékén is előfordul (Fotó: www.oiseaux-europe.com )
Halkapó ("szardíniai kolibri", Halcyon)
Arról, hogy ennek a madárnak köze van Szent Mártonhoz, egy
német szerző 1831-ben Lipcsében megjelent beszámolójában olvashatunk viszonylag
részletesen. A mű címe: Der teutsche Sergeant unter den Sarden
(A német őrmester a szárdok között) A magát megnevezni nem kívánó szerző
1811 és 1817 között hat évet töltött Szardínia szigetén. A könyvben részletes
leírást találunk a sziget élővilágáról is. Szent Márton madarának (szárd
nyelven: Puzzone de santu Martinu) a helybeliek a "szardíniai kolibrit" nevezik.
Ez a madár 6 - 7 coll nagyságú. Testének közepe és a farkának alsó része
világoskék, A feje, a nyakának alsó része és a szárnyai kékes alapon akvamarin
színűek. A a nyakának felső fele és a testének alsó része bíbor színűek. A
lábai pirosak, a csőre és a karmai feketék. A helybeliek szerint le tudja
vezetni a villámokat.
A halkapóknak számos fajuk és alfajuk van. Szakember tudná megmondani, hogy a leírtak pontosan melyik fajt jelölik.
Rétihéja
Franciaországban és Angliában a rétihéját nevezik Szent Márton madárként
Bővebben (franciául):
Georges Luis Leclere Buffon: L'oiseaux Saint-Martin ou le busard Saint-Martin (in: Ouevres comlétes de Buffon Tom. V. Paris, 1841)
Hamvas rétihéja (Fotó: Wikipédia)
A halkapóknak számos fajuk és alfajuk van. Szakember tudná megmondani, hogy a leírtak pontosan melyik fajt jelölik.
Rétihéja
Franciaországban és Angliában a rétihéját nevezik Szent Márton madárként
Bővebben (franciául):
Georges Luis Leclere Buffon: L'oiseaux Saint-Martin ou le busard Saint-Martin (in: Ouevres comlétes de Buffon Tom. V. Paris, 1841)
Hamvas rétihéja (Fotó: Wikipédia)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése