Vásárosbéc, Kis-hegy - egy Árpád-kori "Szent Márton központ" Somogyban?

A pannonhalmi apátságnak a XI – XVI. században Somogyban jelentős birtokai voltak Az egyik birtoktest, amely a korabeli összeírásokban többször „Alma” néven szerepel,  a mai Almamellék, Vásárosbéc, Boldogasszonyfa, Somogyapáti környékével azonosítható.

Erdélyi László: A pannonhalmi főapátság történetével foglalkozó munkája szerint a somogyi birtokot Szent István adományozott a bencéseknek.

„A benczések között pedig, alapítása és működése szerint, legelső volt a pannonhegyi vagy pannonhalmi Szent Márton-apátság. Az ó-keresztény és a honfoglaláskori nemzeti hagyomány jelölte ki az első monostor helyét, védőszentjét, s a megkeresztelt Géza fővajda, a hozzá menekült és megkedvelt cseh benczésnek, Radlának a tanácsára azokat a benczéseket hívta meg a szenthegyi monostor fölépítésére, a kiket csak három éve vitt Szent Adalbert prágai püspök, már maga is benczés, Rómából, a Prága melletti Brevnovban rögtönzött famonostorba, de a kik ott, püspökük üldöztetése miatt, szintén szorúlt helyzetbe jutottak. Ezek a jórészt olasz benczések, valami tizenketten, Anasztáz apátjuk vezetése alatt megjelentek Gézánál és támogatásával 996-ban megkezdték a szenthegyi monostor építését. Nem telt bele egy év, Géza fővajda meghalt, s a majdnem gyerek, alig 22 éves István ellen, Koppány somogyi ispán vezérlete alatt föllázadtak mindazok, kik gyűlölték a véreskezű Gézát s az István bajor feleségével beköltözött, nagy birtokokhoz és befolyáshoz jutott német lovagokat, a kereszténységgel együtt. Erősen ostromolták Veszprémet. Az ifjú fejedelem aggódott, hogy a németek és keresztények ellen irányuló belső háborúhoz még a cseh, lengyel, besenyő és bolgár szomszédok támadása is járulhat. Nem nagy hadával Esztergomból valószínűleg Győr felé vette útját s a győr-veszprémi római hadúton, a Szenthegy alatt, Anasztáz apát szerzeteseivel István elé járult, hogy neki tisztelegjen s lelke hányódásai között az ifjú fejedelmet megvigasztalja. Igérte, hogy buzgón fog esedezni szerzeteseivel Szent Márton pártfogásáért; tanácsolta, hogy helyezze magát a szent püspök oltalma alá, ki maga is katona volt, és vitesse serege előtt Szent Márton zászlaját, melyet talán az apát nyújtott át és szerzeteseivel készíttetett. István nemcsak hajlott a tanácsra, hanem ünnepélyes fogadást tett, hogy ha Isten Szent Márton érdemeiért diadalra segíti, a somogyi ispánság népeiből, birtokaiból és jövedelmeiből a tizedik részt örök időkre Szent Márton monostorának adja. A fogadalom tanúi voltak Pázmán és Hunt, a fejedelem német testőrei, továbbá Orczi és egy ekkortájt ideérkezett térítő érsek Domonkos, kinek még nem volt egyházmegyéje. István serege Veczelin vezérlete alatt diadalmaskodott Veszprémnél, s a somogyi Koppány teste négy felé hasítva, Veszprém, Győr, Esztergom és Erdély kapuira kerűlt, elrettentő például (997). István buzgón és bőkezűen teljesítette fogadalmát és az egész zsákmányt Szent Mártonnak adta, fölépítette bazilikáját és a somogyiakat mind alá akarta vetni a monostornak, de azután, nehogy ama nép elszéledjen, azt rendelte, hogy tizedeiket mindenből Szent Márton apátjának adják. Akkor nem volt még más apátság vagy püspökség az országban”

( http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/0009/13.html )

A Pannonhalmi Szent-Benedek-Rend történetében további adatokat is találunk somogyi birtokokra vonatkozóan. (Erről rövid tartalmi kivonat az interneten is elérhető: http://t3.osb.hu/static/leveltar/prt00.htm )

Az 1496-ban említett Belchyzentmartont (Béciszentmárton) az újabb kori források általában  Szilvásszentmártonnal azonosítják, Véleményem szerint Béciszentmárton nem  a már a XIV. században is létező Szilvásszentmártonnal azonos, hanem Vásárosbéccel.

  

A török időkben a terület kikerült az apátság hatásköréből. A megmaradt magyar lakosság A XVI. század közepétől a protestáns (református) hitet választotta.

A Szent Márton apátság emléke  később már csak a  földrajzi nevekben él(t) tovább. Vásárosbéc földrajzi névgyűjteményéből tudjuk, hogy a falutól délre fekvő Kis-hegy neve az 1755 és1814 közötti anyakönyvi bejegyzésekben  „Sz Mártony” néven szerepel és előfordul a „Béczi Sz Martony” elnevezés is. A hegyet 1845-ben is  „Szemmártoni högy”-ként szerepel. Két évtizeddel később Pesty Frigyes földrajzi név gyűjteményének adatközlője megemlíti, hogy a hegyen „hajdan város vagy falu lévén, romok is láthatók”.

Feltételezésem szerint az apátság somogyi birtokainak egyik központja talán már a XI. század elejétől Béc, illetve Béciszentmárton volt.  A birtokközpont, a Szent Márton templomával együtt a török időkben pusztulhatott el, de romjai még a XIX. század második felében is láthatóak voltak.

Talán akad majd kutató, aki a részleteket is felderíti.

Vásárosbéc a történeti Somogy megyéhez tartozott, 1950-ben csatolták Baranyához.