2009. március 30., hétfő

Maximus császár lakomája


A Bécshez tartozó Siebenhirten templomának szentélyében nagyméretű fasfestmény mutatja be Szent Márton élettörténetét. Alexander Hans Brunner (1893-1955) a legenda egyik ritkán ábrázolt jelenetét is megörökíti.
Márton püspök a lakomán nem a császárnak nyújtja a borral töltött serleget, hanem papjának adja tovább, ezzel is jelzi, hogy világi hatalmat nem sokra tartja.

Sulpicius Severus így írja le az eseményt:
" Midőn Maximus császárnál, e vad természetű és a polgárháborúkban aratott győzelmeitől felfuvalkodott férfiúnál a világ különböző részeiről összegyűltek a püspökök, feltűnő volt, hogy az uralkodónak mindnyájan milyen csúnyán hízelegtek, és a császárral szemben a főpapi méltóságukat gyáva gyengeségből a szolgaság szintjére alacsonyították le. Egyedül Márton őrizte meg az apostoli tekintélyt. Ha valakiért a császárnál könyörögnie kellett, inkább parancsolt, mint kért. Asztaltársaságától is távol tartotta magát, holott gyakran kapott meghívást, azt mondta ugyanis, hogy nem ülhet annak az asztalához, aki egy uralkodót az országától, egy másikat pedig az életétől fosztott meg. Maximus erősen állította, hogy az uralkodást nem önkényesen ragadta magához, hanem a katonái jogosították fel, Isten szándéka szerint, hogy az országot nehéz helyzetében fegyverrel védelmezze meg, és hogy ez nem lehet ellentétes Isten akaratával, aki által oly hihetetlen módon szerezte meg a győzelmet. Azt állította továbbá, hogy a csatamezőn kívül nem ölt meg senkit az ellenfelei közül. Végül Mártont meggyőzték az érvek és a kérések, s elment a császár lakomájára, aki nagyon örvendezett, hogy ezt sikerült elérnie. (........) Közöttük kapott helyett a Márton kíséretében levő pap, maga Márton pedig közvetlenül a császár mellett, egy alacsony széken ült. A lakomának közel a felénél tartottak, amikor a szokásnak megfelelően az egyik szolga öblös kupát nyújtott a császárnak, ő azonban azt parancsolta, hogy adják inkább a szent életű püspöknek, arra várva és számítva, hogy majd annak a jobbjából kaphatja meg a kelyhet. Márton azonban, miután ivott belőle, a papjának adta tovább a kupát, mert senki mást nem tartott méltóbbnak arra, hogy őutána elsőnek igyék, nem látta ugyanis helyesnek, hogy egy papnál előbbre helyezze akár a császárt, akár a hozzá közel álló személyeket. Ezen a tetten az uralkodó és minden jelenlevő úgy elcsodálkozott, hogy bár számukra megalázó volt, mégis helyeselték. Nagy híre támadt az egész palotában, hogy Márton olyat cselekedett az uralkodó lakomáján, amit egy püspök sem mert volna megtenni még a legjelentéktelenebb méltóságok asztalánál sem.
Sulpicius Severus: Szent Márton élete - itt olvasható (teljes)
Szent Márton ábrázolások - itt



 
  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése