Egy korábbi bejegyzésben arról volt szó, hogy a magyar lakatosok ipartestülete Mártont tekintette parónusának ( Szent Márton a lakatosok patrónusa )
Bévilaqua Borsody Béla
Bevilleaqua-Borsodi Béla művészettörténész a Ferfiszabók Közlönye 1932 évi szeptemberi számában a pesti szabócéh 1801-ben készült zászlójáról ír és elmonja azt is, Mártont a szabók védőszentjüknek tekintik.
Írása az alábbiakban olvasható. Ne lepődjünk meg tulságosan! A cikk szerint Márton Toursban született, majd onnan jött haza Sabáriába, hogy ismét visszatérjen Galliába. Tours város kapujában a köpenyét egy olyan koldussal osztotta meg, akinek derekára egy posztódarab volt csavarva.
A pesti érdemes szabócéh régi céhzászlója
A Budapesti Férfiszabók Ipartestülete kegyeletes gonddal őrzi
régi céhzászlóját. Az idők vasfoga állal megviselt ipartörténeti ereklye egyik oldalán
az 1801. évszám felett erősen megrongált állapotú olajfestményen római sisakos,
bőr páncélinges lovas látható, jobbjában befelé fordított élű kard, lova világos
pej. A lovas előtt derékig meztelen koldus térdel, derekára posztódarab van csavarva.
Ki ez a római lovas? Magyarországi Szent Márton, a szabó céhek ősi pátronusa. A szent a legenda szerint a kereszténység első századában született a mai franciaországi Tours-ban, ezután mint római százados, a római világbirodalom Pannónia nevű tartományának egyik fővárosában Sabariában teljesített katonai szolgálatot. Innen újra amai Franciaország területét
alkotó Gallia nevű római tartományba került vissza. Tours város kapuján kilovagolva,
egy hideg téli estén, didergő, meztelen koldust látott. Hogy a koldus fázó állapotján
segítsen, a szent római katonai köpönyegét kardjával kettőbe szabta és a köpönyeg
felét a meztelen koldusnak adta. És íme, lássad a csodát! A koldus elváltozott:
Martinus, a római százados Krisztus urunkat látta maga előtt! Ekkor a keresztény
hitre tért ő is és mint nemes püspök halt meg.
Pannónia, mint tudjuk, a magyar Dunántúl és Sabaria amai Szombathely. Szent
Mártont ezért nevezik Pannóniai vagy másképpen Magyarországi Szent Mártonnak.
A legenda okán a köpönyegét karddal elszabdaló szent a francia, német és magyar szabócéhek védőszentje lett. A Dunántúlon különös tiszteletnek örvendett. Pannónia hegye, vagyis Pannonhalma, eredeti régi neve Szentmárton hegye. Számtalan Szentmárton nevű hely őrzi a szabók szentje emlékét. A zászló is a fenti legendát örökíti meg. Szent Márton napján, november 11-én volt szokásban, hogy a hívek papjaiknak, a jobbágyok uraiknak kalácsot, tyúkot, ludat, süteményt, sört ajándékoztak. Ez a »'Mártonnapi Lud« eredete.
A szabócéhekben november 11-től kezdve a legények este gyertya mellett is tartoztak dolgozni, ősi szokás voll, hogy e napon a mester az asztalánál étkező inasok és legények számára libapecsenyét süttetett. A pecsenyés- tálra annyi szál gyertya volt a körítésbe tűzve, ahány inas és legény volt a műhelyben. Ezt a régi szabómesterek »Gyertyás Pecsenyének« hívták (Licht, Braten, Martini Gans). Ezen az estén dupla porció bor járt ki a legényeknek, akik viszont egy hordócska sörrel tisztelték meg a mester családját.
Ki ez a római lovas? Magyarországi Szent Márton, a szabó céhek ősi pátronusa. A szent a legenda szerint a kereszténység első századában született a mai franciaországi Tours-ban, ezután mint római százados, a római világbirodalom Pannónia nevű tartományának egyik fővárosában Sabariában teljesített katonai szolgálatot. Innen újra a
Pannónia, mint tudjuk, a magyar Dunántúl és Sabaria a
A legenda okán a köpönyegét karddal elszabdaló szent a francia, német és magyar szabócéhek védőszentje lett. A Dunántúlon különös tiszteletnek örvendett. Pannónia hegye, vagyis Pannonhalma, eredeti régi neve Szentmárton hegye. Számtalan Szentmárton nevű hely őrzi a szabók szentje emlékét. A zászló is a fenti legendát örökíti meg. Szent Márton napján, november 11-én volt szokásban, hogy a hívek papjaiknak, a jobbágyok uraiknak kalácsot, tyúkot, ludat, süteményt, sört ajándékoztak. Ez a »'Mártonnapi Lud« eredete.
A szabócéhekben november 11-től kezdve a legények este gyertya mellett is tartoztak dolgozni, ősi szokás voll, hogy e napon a mester az asztalánál étkező inasok és legények számára libapecsenyét süttetett. A pecsenyés- tálra annyi szál gyertya volt a körítésbe tűzve, ahány inas és legény volt a műhelyben. Ezt a régi szabómesterek »Gyertyás Pecsenyének« hívták (Licht, Braten, Martini Gans). Ezen az estén dupla porció bor járt ki a legényeknek, akik viszont egy hordócska sörrel tisztelték meg a mester családját.
Bevilleaqua Borsody Béla dr
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése