Móra Ferenc alábbi verse a Félegyházi Hírlap 1899. november 12-i számában jelent meg. Húsz éves volt akkor, s amikor noember 11-én hazalátogatott, a szülei sült libával és rétessel várták. Számukra ez a nap duplán is ünnepnap volt, hiszen édesapját is Mártonnak hívták.
November 11.
Mikor az utczabéliek
Még javában szenderegnek:
A roskadt nádfödél alatt
Nincs álma rég a két öregnek.
Az öregasszony kél elébb,
Kilép a csendes szürkeségbe
S ó gyönge csirke, lomha lúd!
Hosszú kés villog a kezébe.
Az öreg ember ezután,
Szokás szerint egyet köhetve
A kis lapos üveg iránt,
A rendes udvart hozza rendbe.
Az öreg asszony hogy szalad:
Fut a leves, megég a rétes!
Mindég nevet, mégis pöröl:
Lud nem pirul, kalács nem édes.
Az öreg ember friss kezin
Megfordul minden háziállat:
Megétet fürjet, gilicét,
keféli sorra a cziczákat.
Az öreg asszony pöröli:
Még ilyen munkát sose látott!
Az öreg ember fütyörész,
Puczol pipát, locsol virágot.
És így a nap csak eltelik,
Leszáll az est szelid homálya,
Kigyulnak fönt a csillagok,
Kigyulad idelent a lámpa.
Az öreg ember, amikor
Közel az óra már a hathoz,
- Amely csak nyolckor érkezik,
Kiballag szépen a vonathoz.
Az öreg asszony megterít
És köt tisztább kötőt elejbe
S a kis ajtóba kiszalad
Minden paczika kis zörejre.
A szomszéd asszony arra jár:
No, Panna néni, mit tekintget?
- Hát tudja, Márton napja van,
Oszt' várjuk haza a gyerekeinket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése