Móra Ferencet november 11-én libasülttel és rétessel várták haza a szülei

Móra Ferenc alábbi verse a Félegyházi Hírlap 1899. november 12-i számában jelent meg.  Húsz éves volt akkor, s amikor noember 11-én hazalátogatott, a szülei sült libával és rétessel várták. Számukra ez a nap duplán is ünnepnap volt, hiszen édesapját is Mártonnak hívták.

November 11.

Mikor az utczabéliek

Még javában szenderegnek:

A roskadt nádfödél alatt

Nincs álma rég a két öregnek.

Az öregasszony kél elébb,

Kilép a csendes szürkeségbe

S ó gyönge csirke, lomha lúd!

Hosszú kés villog a kezébe.

Az öreg ember ezután,

Szokás szerint egyet köhetve

A kis lapos üveg iránt,

A rendes udvart hozza rendbe.

Az öreg asszony hogy szalad:

Fut a leves, megég a rétes!

Mindég nevet, mégis pöröl:

Lud nem pirul, kalács nem édes.

Az öreg ember friss kezin

Megfordul minden háziállat:

Megétet fürjet, gilicét,

keféli sorra a cziczákat.

Az öreg asszony pöröli:

Még ilyen munkát sose látott!

Az öreg ember fütyörész,

Puczol pipát, locsol virágot.

És így a nap csak eltelik,

Leszáll az est szelid homálya,

Kigyulnak fönt a csillagok,

Kigyulad idelent a lámpa.

Az öreg ember, amikor

Közel az óra már a hathoz,

- Amely csak nyolckor érkezik,

Kiballag szépen a vonathoz.

Az öreg asszony megterít

És köt tisztább kötőt elejbe

S a kis ajtóba kiszalad

Minden paczika kis zörejre.

A szomszéd asszony arra jár:

No, Panna néni, mit tekintget?

- Hát tudja, Márton napja van,

Oszt' várjuk haza a gyerekeinket!

Képek a Csömötei-hegyi piknikről (2022. július 4.)

Piknik a Szent Márton Úton

 

SZENT MÁRTON RÉTES

Márton napján a magyar nyelvterületen három dolog kerülhetett az asztalra: liba, rétes és bor. A leggyakoribb a rétes volt, a libát csak a tehetősebbek engedhették meg maguknak. Nyugat-Magyarországon is a rétes sütése volt az általános, de egy – két helyen a bélest és a lepényt is Márton napi ételként tartották számon. 

Vas megyéből mintegy húsz településről van adat a Márton naphoz kötődő rétes készítéséről. Így pl.: A Szent Márton rétes Rábagyarmaton hozzátartozott a falu kanászának járandóságához. „Ősszel Szent Mártonkor járt neki minden ház után egy káposztás vagy répás rétes; Ezt a rétesjárandóságot azonban a kanász nem egyszerre szedte össze, hanem beosztással sorra járt, úgyhogy újévig is eltartott, amíg minden háztól megkapta.”

Csényében 1943-ban az alábbiakat jegyezték fel: „Régi szokás a községben, hogy Szent Márton napjára rétest sütnek. Estefelé a sertéspásztor és a csordás kosarasán házról-házra járnak és rétest szednek, miközben szerencsekívánataikat fejezik ki ezzel a mondással: adja Isten, hogy több Szent Márton napját is megérhessük, erőben, egészségben eltölthessük!”

Aki ma hagyományos Szent Márton rétest szeretne készíteni, annak az alábbi szempontokra kell figyelnie:

- A rétestésztát minden házasszony a saját módszere szerint készíti, pihenteti, nyújtja. A boltban vásárolt réteslap kerülendő. A tészta elkészítésénél régen nem vajat, hanem zsírt használtak. Voltak vidékek, ahol a „kőtt rétest” (kelt tésztával készült) kedvelték.

- A töltelékhez olyan anyagokat használjon, ami egy paraszti gazdaságban késő ősszel rendelkezésre állt, pl. túró, tejföl, káposzta, csutri, alma, tök, mák, stb.

- A tölteléket egyenletesen kell szétszórni, ha szükséges (pl. túrónál) egy kis tejföllel is meg lehet locsolni.

- Ha kinyújtott tészta mérete megengedi, akkor két irányból kezdve egyenletesen tekerjük fel. Ezt a „kettős hengert” akkora darabokra vágjuk, amekkora belefér a tepsibe.

- Régen a rétesek töltelékénél nem (vagy csak nagyon kevés) cukrot használtak, az elkészült rétest sem hintették meg porcukorral.

2022. PIKNIK A SZENT MÁRTON ÚTON

Mártont valószínűleg 372-ben, azaz 1650 évvel ezelőtt szentelték Tours püspökévé. A Szent Márton Európai Kultúrális Útvonal magyar szervezete az alábbi rendezvénnyel emlékezik meg az évfordulóról:

Préposti stallum Szent Márton ábrázolással Felsőörsön

Padányi Biró Márton 1729-ben lett felsőörsi prépost. Az Árpád-korban épült templomot elvette a protestánsoktól, a helyi református prédikátornak is távoznia kellett. Az épület belső tereit a katolikus liturgiai előírások figyelembe vételével a saját ízlésének megfelelően alakíttatta át.

Ebből az időszakból származik az a préposti stallum is, amelynek mellvédjén Szent Márton megosztja köpenyét a koldussal ábrázolás látható. A főpapi ülőhely a református templomokban használatos Mózes székére emlékeztet. Nem teljesen kizárható ugyan, de kicsi a valószínűsége annak, hogy a templom protestáns időszakának egyik "berendezési tárgyát" alakították át.

 

"Először sír fel a magyar gyerek"

A Mártonról alkotott képet helyi legendák és hagyományok színesítik. A szent püspök népszerűségét jelzi, hogy több nemzet és népcsoport is magáénak érzi, a saját fiaként tiszteli. 

Márton nem volt magyar, mint ahogy nem volt szláv vagy német sem. Mivel a mai Magyarország területén látta meg a napvilágot, ezért mi őt a "magyar föld szülöttének" tekintjük. Az ő öröksége közös európai örökség. 

Márton születésének is vannak képi ábrázolásai, de ezek nagyon ritkák. (A ritka kivételek közé tartozik pl. a yorki katedrális egyik XIII. századi üvegablaka.)

A Münchentől délnyugara lévő Dettenhofen templomában a kórus mellvédjén van egy Márton életét bemutató képsorozat. Az első képen az édesanya még az ágyban fekszik, a pólyában lévő Mártont az apa emeli magához. A szoba berendezése, az ágy, a bölcső, a láda, XIX. századiak.

A felirat: Der Ungarnbub das erstmal schreit - Először sír fel a magyar gyerek.

Szent Márton ábrázolás Döröskén

A döröskei Szent Jakab templomban egy érdekes első világháborús emlékkel találkozhatunk.
1914 szeptemberében az orosz fronton hősi halált halt az egyik a faluból bevonult fiú, Benkő Márton. Szülei két évvel később a templomban állítottak neki emléket. Az általuk készíttetett festett dombormű a köpenyét a koldussal megosztó Szent Mártont ábrázolja.
A kép alatt az alábbi felirat olvasható:

ISTEN dicsőségére és Szent MÁRTON atyánk tiszteletére
1914 évi szept 14-én az orosz harctéren hősi halált halt
MÁRTON fiuk emlékére készíttették BENKŐ ISTVÁN
és neje VINCE JULIANNA döröskei lakosok 1916-ban

A reliefen nincs jelzés, de az alkotó valószínűleg, a 2019-ben elhunyt Heckenast János építész nagyapja, Heckenast János szobrász - oltárépítő.

(Heckenast a Zala megyei Gősfa templomában is készített egy stílusában ezzel megegyező, de Szent Borbálát ábrázoló világháborús emléket.)